Kislányként és nagylányként is azt hittem, az anyaságot nekem találták ki ...
Soha nem terveztem, hogy korán szülnék, de szentül hittem, hogy 30 éves koromra anya leszek - nem csak egyszerűen anya, hanem boldog családban élő anyuka ... amikor közeledtem a 30 felé, már nagyon gyanús volt, hogy ugrott a nagy terv ...
Férj vonatkozásában egész jól alakultak a dolgok, pontosabban a nagy Ő már megvolt, együtt voltunk már 6-7 éve, de az esküvő még késett, nem állt rá készen a szentem. Még 3 év kellett neki, hogy megkérje a kezem ... végre zöld utat kapott a gyerek projekt ...
És akkor jött a meglepetés ... pontosabban nem jött ... csak nem jött ...
Micsoda? Hogy nekem, az anyaság megtestesítőjének nem hullik csak úgy az ölembe a gyermekáldás? Mit nem hullik, már-már verem az ajtót a Jóistennél és semmi ... három évig se kép, se hang ...
Aztán egyszer csak megtört a jég :) Egy szép októberi napon jóvá hagyták a kérelmünket és elindult a nagy kaland :)
És akkor jött a következő meglepetés ... ja, hogy egy terhességem nem csak zökkenőmentes lehet? Ha ezt nekem valaki korábban mondja, kinevetem! Én vagyok az egészség szobra, testileg-lelkileg minden OK! Mi baj lehetne?
Egyenlőre semmi baj nincs (kopp kopp kopp), de az eddig eltelt idő alatt engem végig paráztattak az orvosok, állandóan ultrahang diagnosztikára jártam, hogy minden a megfelelő menetben zajlik e ... vizsgálatokra jártam és fizettem ...
Vajon a mai orvostudomány tényleg a gépek tudománya? Csak az számít, mit mutatnak a gépek! Érdekel még valakit az ember? És a mai orvosok? Valódi a tudásuk, vagy valami statisztikai adathalmaz alapján elemezgetik az adataimat és alkotnak rólam vélt vagy valós diagnózist?
Úgy érzem, ebben a világban az ember elveszítette valódi önmagát ... azok lettünk, amiknek látni akarnak bennünket - fogyasztókká váltunk. Amikor kinyitok egy hírportált a neten, megdöbbenve látom azt a sok tragikus hírt, ami történt a nagyvilágban. Amikor nem erről írnak, akkor egy felvázolt rossz lehetséges hatásait elemzik. Kislány voltam - inkább félúton a kicsi és a nagy között - amikor olvastam, hogy sokan soha nem lennének szerelmesek, ha nem hallottak volna a szerelemről. Mai napig nem tudom, hogy ez igaz vagy sem, de hiszem, hogy ez sok más dologgal így van. Minden, a Földön fellelhető betegségről, fóbiáról, válságról értesülünk ... hurrá, az információ szabadsága... DE ... de az újságírók érdeke, hogy cikküket sokan elolvassák, ezért hangzatos címekkel, sokszor félelemkeltéssel próbálkoznak ... és ami egyszer bejut az agyunkba, ott kishangyaként bármikor aktiválódhat, elkezd motoszkálni, mászkálni és jó nagy károkat okozhat ...
Elméletben tudtam ezt régóta, de most gyakorlatban is megtapasztaltam. Annyit riogattak a terhességi magas vérnyomással, hogy nekem, akinek mindig alacsony volt, mostanában gyakran az egekbe szökik. Mielőtt bárki azt hinné, hogy igen, terhesség alatt gyakran előfordul, azoknak elmondanám, hogy 99%-ban pszichésen idézem elő a változást. Remekül be tudok pánikolni valami apróságon - pl. hogy korábban szülök és még semmit nem vettem ... ilyenkor szinte érzem, ahogy a vérnyomásom elindul fölfelé ... Vajon elindult volna fölfelé, ha nem mondják, hogy "hajlamom" van rá?
Azt hiszem nem ... szerintem egyszerűen - ebben a kiszolgáltatott helyzetben - fogékonyabb vagyok a "rémhírekre". Hiszen első babámat várom, annyi új érzés kerít hatalmába, alig győzöm feldolgozni, közben céltáblája vagyok orvosoknak, újságíróknak (mint anya, mint nő, mint várandós, mint "idős szülő" ...) ...
Dühösen lázadnom kellene és kijelenteni, le van mindenki ejtve, én akkor is hiszek az ösztöneimnek, hiszek valami felsőbb erőben, hiszek az ember teremtő hatalmában ... ennek következtében nem a neten és könyvekben fellelhető információ az elsődleges hírforrásom, hanem a belső hangom ...
Így zárszóként első bejegyzésemhez csak annyit írnék: éljenek az ősi ösztönök, éljen a hit, a remény és a szeretet is, elvégre élni jöttünk a Földre és nem csak lakni! Az információ jó és hasznos is lehet, de ne feledjük, csak egy adott halmazon belüli értékek összessége ... lehet mi leszünk a nagy kivétel :) mert kivételek mindig vannak ... néha csodának hívjuk őket, de valójában arról van szó, hogy világunk sokkal vadregényesebb, annál hogy előre kiszámítható legyen benne az élet :)
uff
